Volt már olyan érzésed, hogy egyszerűbb lenne az élet egy lakatlan szigeten, ahol senkivel sem kell törődnöd, ahol nincs családod, akik miatt aggódni kell, vagy szerelmed, akitől nincs egy perc nyugtod, Aztán Eszedbe szokott jutni, hogy milyen rossz lenne mégis egyedül? MErt hiányozna a család és az emberek, még ha gyűlölöd is a társadalmat amiben élsz?

Miért nem jó az embernek soha az, amilye van? MIért kell keresni az újat, miért kell gondolkodni olyan dolgokon, amik igazából nem is foglalkoztatnak? Miért élünk egyáltalán ezen a szerencsétlen bolygón, amit úgyis csak lelakunk? A kutatók már a bolygók közi vándorlásokat tervezgeti! Kapjunk már a fejünkhöz!

Elpocsékoljuk néha az életünket! Drogra, nőkre, piára, TV-re, zabálásra, diétákra, magolásra, bulizásra, mindenre! Csak sajnos ezek a dolgok azok életének levesébe is jókorát beleköp, akik élnék az életüket, boldogan! HA nem is állandóan, de mégis!

NEmrég megnéztem a Szex és New York című filmet. Az egyik főszereplő, megkérdezi a másikat: Te mindig boldog vagy?
Mire a másik valahogy így: Igen... Ha nem is minden pillanatban, de minden nap!

Így kéne élnünk... Ha már pazaroljuk az időt, a levegőt, a földet, legalább boldogan élnénk! De nekünk soha nem jó az, amink van. Őszintén... Hány ember szájából hallottunk hasonló szavakat? Nekem eszembe se jutott megkérdezni senkit, hogy boldog-e! Mit válaszolna! NAgy többségben azt se tudná, mi az a konkrét boldogság. Csak sejtené. Én se tudom még... HIába imádom a családomat, hiába vannak remek barátaim, én mindig találok valami kifogást...

Magyar pesszimizmus? A fenét! Egyszerűen ilyen az emberi faj...
Nem egyszer gondoltam arra, hogy boldog-e egy sas madár? Szabad! De mégis... Ahhoz, hogy először szárnyaljon, ki kell ugrania a biztonságos fészekből... Nem hinném, hogy akkor boldog. Mégis, lehet, hogy előbb helyet cserélnék vele, mint egy pénzében dúskáló gazdag emberrel.

A pénz boldogít? Tényleg? MEgkapod mindazt a tárgyi dolgot amire vágysz, de nem veheted meg az érinthetetlen fogalmakat! Szerelem, barátság, hit és még sorolhatnám mi minden. Közhely, tudom... De igaz...

Most, hogy megszabadultam ezektől a gondolatoktól, egy kicsit megnyugodtam. MErt azért csak rájön az ember, hogyha nem is minden nap, de legalább néha-néha boldog!

KÍváncsi vagyok az erre lézengők véleményére... MIt gondolnak a boldogság-boldogtalanság témáról? De legfőképpen...

Te boldog vagy?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.