Mesélnivalók
2009.08.09. 23:33
Kedves, nagybecsű Olvasóim!
Az az igazság, hogy nagyon régen írtam... Ennek oka? Pörgős volt a nyár. Kezdem ott, hogy iután hazajöttem Ukrajnából, megtudtam, hogy felvettek a Kodolányi János Főiskola kommunikáció és média szakára. Még most is nehezen hiszem el. Az igazság az, hogy let, hogy jobban örültem volna annak, ha nem vesznek fel sehova, mert akkor végre önálló életre kellett volna fognom magam. Persze nem mondhatom, hogy Pesten nem lesz elég önállóságom. Talán túl sok is, de ha nem vettek volna fel, teljesen máshogy alakult volna az életem... De felvettek és örülök neki, mert mindent pozitívan kell felfogni. Az újságírás, nem... MAga az írás nagyon jó dolog. Imádom, amikor az ujjaim tánconak a billentyűzeten, olyan gyorsan, mint a gondolataim. Vagy mikor a toll hegye sercegve csúszál a papíron és az én girbe-gurba betűimmel mondom el, amit akarok.
NEm tudm még, hogy milyen újságíró is leszek. Alapjában véve egy szerény ember vagyok, de tisztában vagyok az értékeimmel és a hiányosságaimmal is. Látom magam a tükörben, érzem a tetteim következményét, tudom, vagy legalábbis sejtem, mit lehet, és mit nem... Olyan újságíró szeretnék lenni, akit az emberek néha-néha megemlegetnek. Nem akarok sztár riporter vagy ilyesmi lenni. Egyszerűen csak... én...
Azt már rég eldöntöttem, hogy politikával és bulvárral nem fogok foglalkozni. Talán oknyomozó riporter, vagy valami állatokkal foglalkozó újságíró lennék.
De, hogy mi is lennék igazán? Író... Novella, vagy akár regényíró. AKinek a könyveiért sorban állnak, és akit mégsem ismernek.
Nem tudm, hogy a "tinikorszakom" most ért-e véget, vagy egyszerűen csak nyugodtabb az életem, de a rég elveszettnek hitt ihlet újra megszállta a kezem, a gondolataim. NAgyon jó érzés, mikor a szavak csak úgy ömlenek az emberből... Mint most is. Csapongok a témák közt, mégis van valami egység.
És ha már csapongás... VIsszatérnék az újságírásra...
Xinaf barátom (az egyik legjobb és legőszínntébb annak ellenére, hogy alig találkozunk) az egyik ember, akire úgy hiszem mindig számíthatok. Ő is hasonló pályára készül, mint én. Benne sokkal több a kritikus. Az élethez is többet ért és remélem sokat fogok tőle tanulni!
Alister Bátyó (akivel szintén nagyn ritkán találkozok, de olyan, mintha a bátyám lenne) a másik ember, akitől segítséget várhatok. Az ő fantáziája, írói tehesége, veleszületett költői vénája, az, amit nem ismer el sokszor... szóval ez az, amiben ő segítséget nyújthat. Egy jó kis szerepjáték és máris ötletarzenál áll a rendelkezésemre.
Szandakin, legjobb barátosném egy kis női csacsogással mindig feldobja a hangulatom és úgy hiszem rá is számíthatok bármiben. NEm scak hiszem, tudom! Remélem így a gimi után is tartjuk majd a kapcsolatot...
Livi. TEjtesóm és másik legjobb barátosném. Az biztos, hogy ahol ő ott van, ott jó a hangulat. Szinte soha nem lehet elszomorítani. (Bár egyszer sikerült amikor véletlen kitéptünk /igen ketten/ egy lapot a Harry Potter 3 könyvből) Ő némi háziasszonyi segítséget nyújthatna nekem:D
PErsze it a családom is. Szeretnek, féltenek, segítenek... Hisz ez a dolguk. KEvés embernek adatik meg egy ilyen teljes, normális és szerető család. Hálát adok annak, aki megadta ezt, hogy ők velem vannak.
SOkan lennének még a sorban, akik mögöttem.... nem... Akik mellettem és talán előttem állnak, hogy kitapossák nekem az utat, hogy védelmezzenek. Nem sorolok fel mindenkit, habár megérdemelnék!
És hogy, hogy jutottam el idáig? Eredetileg arról akartam írni, hogy Bikini koncerten voltam, fáj a fülem és a hangom elment a kb. haodik sorból való üvöltözés miatt.
De hát ez a szép az írásban nem? A gondolatok is így csaponganak, hát ilyen a szöveg is.
Most viszlát...
Mára éppen elég volt ennyi izgalom:P
Üdv:
Kockás lány
Szerző: Kockás lány
2 komment
Címkék: család segítség gondolatok köszönet bikini livi xinaf xantal szandakin
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Xinaf · http://publikal.blog.hu/ 2009.08.13. 01:16:26
Amit tehetek érted, azt úgyis megteszem, még ha nem is feltétlenül kellemes az a bizonyos dolog... de ez még a jövő zenéje.
Én egy év újságíró szakkal a hátam mögött a következőket tanultam meg, egy életre:
1. A média mocskos egy világ! A bulvár pedig a legeslegalja. Amit újságban olvasunk, vagy tv-ben látunk egyes "celebek" (brrrr....) szerelmi vagy magánéletéből, az 90%-ban kamu, és előre megrendezett.
2. Ha újságnál akarsz dolgozni, és tényleg újságot akarsz írni, legalább addig, amíg ki nem adják az első besteller könyvedet, akkor szerezz magadnak egy jó szakgyak helyett, és dolgozd be magad! Így lehet a legjobban érvényesülni!
3. Barátkozz könnyen! Minden ember egy kapcsolati lehetőség, ki tudja, ki tud valami hasznosat... :)
Van több is, de téged most ezek érintenek.
Ha majd Pesten leszel, találkozhatunk többet is, és akkor majd élőben beszámolok a maradék bölcsességről! :)
Alister · http://lemuria.blog.hu/ 2009.08.14. 00:04:55
Majd igyekszem megszolgálni a belém fektetett bizalmat.