1. rész

Kis karácsony

      A szeretet ünnepe... Megszületett Jézus, megszületett... Ajándék mindenhol... Halvány kis gyertyaláng... Szaloncukor, üveggömbök... Hógolyózzunk!
     Sok hang, sok mese, sok áldás, sok béke. Az ember már azt hiszi, tényleg így van. PEdig nem. Nincs is idén hó. Egy centi se esett. A szaloncukrot meg ellopták a többiek. Deby összetörte az üveggömböket és nemhogy gyertyára... Fűtésre sem telik. Az ajándékokról meg ne is beszéljünk. Tizenakárhány évesen már nem kapok ajándékot. Azt a kicsiknek adják. Szegények. Milyen rossz lesz nekik, ha majd rájönnek, hogy csak tévhitben ringatják magukat.
     Az árvaház hideg. A kis taknyosok csak azért nem fáznak, mert fel-alá rohangásznak a lépcsőn. Fáj a fejem és reszketek. A torkom fáj, a tagjaim zsibbadnak. Igazán eredeti karácsonyi ajándék. Many a ház asszonya szomorkás mosollyal ad egy takarót. Mást nem is tud tenni. Sajnálom. Nagyon sajnálom, hogy idén nem tudok neki segíteni. Minden évben együtt sütöttük meg azt a kevéske mézeskalácsot.
    Legalább fenyőfa van. A fát az erdésztől kértem. Akkor fázhattam meg ennyire, mikor kivágtuk és hazacipeltem. Nagy, terebélyes fa. Örökzöld illatot áraszt az egész épületben. A kis szobácskák ajtajai nyitva állnak, hogy a doh helyét betöltse valami új, rég nem érzett illat. A galéria korlátjánál ülve, lábamat a mélybe lógatva olyan érzésem támad, mintha én magam lennék a dísz a fa tetején. A csillag, ami messze ontja fényét egész a távoli galaxisokba.
    A fa ágai közt megpillantom az új kislányt. Szegény a sarokban sírdogál. Még fáj neki. Még zsibbad. Még üvöltene. Még fél...
   NAgy sóhajjal felállok és Many útjába állok aki már sietne felkapni a kicsit. Egy pillantással sugallom neki. ~Majd én...~ Elindulok le a lépcsőn. Az mintha nem is recsegett volna soha. Csendes. Megállok a nagy, könnyes szemek előtt. Mosolyomra meglepődik. LEülök mellé és magamhoz húzom. A takaróbol az ő vállacskájára is terítek. Halkan énekelni kezdek...

Halvány kis gyertyaláng,
Hol van a kék madár?
Mindenki várja őt,
M'ért nem jön már?
Sok még a gyűlölet,
Éhség és szenvedés.
Mikor lesz vége már
Kis gyertyaláng?

   Mire a dal végére érek, már ő is velem énekel. De nem csak ő. Many, Deby a kis lurkók és az én korosztályom is. Könnycseppek hullnak a padlóra, de mosoly ül az arcokon.
   Talán kicsi és szegényes a karácsonyunk. De legalább szeretetben vagyunk! Szerencsésen, biztonságos helyre értünk! És ha kis karácsony is, azért a legjobb karácsony a világon!



Ezt a kis novellát azért írtam, mert rengeteg olyan gyerek van, aki ugyan hasonló helyzetben van, de nem lehet olyan szerencsés mint a Mandy kezei alatt lévők. Azért remélem, hogy mégis boldog karácsonyuk lesz...
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.