Pedig már...
2009.08.21. 23:16
Pedig már kezdtem azt hinni, hogy harmonikus, kiegyensúlyozott és viszonylag nyugodt életet élek.
Pedig már kezdtem azt hinni, hogy az idióták, akik csak másokat idegesítenek, nem találnak meg...
Pedig már kezdtem azt hinni, hogy....
Nem tök mindegy, mit kezdtem hinni? Ez nem hittanóra. Ez az élet... Igazából kezd a bucim tele lenni, az olyan seggfejekkel, mint például Krisztián(állítólag 30). Msn-en vett fel. Gondoltam KJF-re jelentkezett ő is, ezért vett fel... Nagyon naív vagyok!
Elkezdtem vele beszélgetni. Értelmi szint, 10 alatt. Persze kiderült, hogy iwiw-ről szedte az msn címem és állítólag tetszek neki..........
Erre mit szóljon az ember? TErmészetesen azt, hogy hagyjon békén. Gondoltam adok neki egy esélyt, még akár internetes haver is lehet... MEgint csak naív voltam!!
ÉRdekes megjegyzést tett, amit itt inkább nem taglalok így azonnal letiltottam, töltem, minden, amit csak lehet....
Na már most...
Pont egy ilyen "utolsó" fajta ember kellett az én életembe, hogy rájöjjek, baromira nem harmonikus, nyugodt stb. az életem. 18 éves fejjel eddig volt két pasim... Az elsőt még ma is csodálom, remek ember. A második sajnos tévedés volt és így barátság sem nagyon maradhatott utána, pedig nem akartam, hogy ennyire elfajuljon a dolog. Egyellőre más nincs a láthatáron. LEgalábbis olyan, akinek tényleg tetszenék és akit én is képes lennék szeretni...
Jó tudom, most sokan küldenek el a francba, hogy 18 évesen mit rinyálok, de könyörgöm...
Azt tartják, aki szerencsés a kártyában, szerencsétlen a szerelemben. Most mondjam, vagy anélkül is ki lehet találni, hogy melyikben is vagyok szerencsés?!
Kicsit aggaszt a dolog...
Nem vagyok szép. CSúnya sem vagyok, de messze vagyok a széptől is. Más vagyok, mint a többiek, de messze nem kiemelkedő. Visszahúzódó, félénk, paranoiás és szerepjáték függő. Könyvmoly! Alig vagyok társaságban. Csak néhány barátom van, ők viszont megbízhatok! (Hála az égnek, legalább ez jó..)
Aztán ott van az allergia. Nem éppen csábító az állandóan csöpögő orr... A kattogó állkapocsról ne is beszéljünk. Csók közben sem épp a legjobb a fájdalmasan ropogó állkapocs. Kicsi vagyok és nem vagyok sovány. Kövér sem, de van egy kis felesleg. Nem élek egészségesen, habár nem cigizek, piálok, mégis amilyen mákom van, tüdőrákban fogok meghalni, mert túl toleráns vagyok mások felé.
LEhet, hogy holn megkövezem magam ezért a hisztirohamért. VAgy azért, mert sikerül visszazökkennem az ál-nyugalomba, vagy azért, mert túl sok információt adtam ki magamról. És az miért nem jó? Itt a mai példa...
Azt hiszem, jobb ha abbahagyom az írást, lenyugszok és leszedek minden fontos infót magamról az iwiwről...
TOvábbi szép estét............
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Xinaf · http://publikal.blog.hu/ 2009.08.22. 15:24:30
Istenem, az, hogy most egy idomított csimpánz értelmi képességeivel rendelkező srác kezdett el neked udvarolni, az sem a világ. Sőt, szerintem az alapötlet nem is volt rossz. Felvett msn-re, dumáltatok. Ha jobb a stílusa, akkor lehet, hogy össze is jöttök. Akkor nem negatív, hanem nagyon is romantikus élményként tartanád ezt számon, nem?
Szóval nem elkeseredni, árt a szépségednek!