Válasz magamnak.

NEm igazán merem visszaolvasni, hogy mit is írtam tegnap, de nagyjából tudom, sejtem, érzem, hiszen én vagyok. Beszéltem két pártfogómmal és megnyugtattak, az emberiség néhány példánya igen alacsony értelmiségi szinttel rendelkezik és kár ("habár normális") felhúznom magam az ilyeneken.

"Ne vitatkozz hülyékkel, mert lesüllyedsz a szntjükre és legyőznek a rutinjukkal"

Nem tudom ki írta, mondta ezt, de nagy emberismerő. Tegnap mondhatni hülyére vettem magam. Depresszió, depresszió, depresszió. Még jó, hogy nem áltam le szomorú, vagy emberiség kritizáló dalokat hallgatni. Szép vége lett volna, mondhatom! De megvagyok, jól vagyok, szóval ne aggódjatok értem nagyon, csak egy kicsit. Az senkinek nem árt. Két nap múlva gólyatábor és új lehetőségek nyílnak a pasizásra... Nem mintha nagy "nadrágpecér" lennék, de azért nem esne rosszul egy szerető társ. Egy kicsit talán félek leírni, sokszor visszasírom első szerelmemet, de ki nem? Az első mindig is a legjobb. :) 

Talán furcsa lesz ezt olvasni, de... Ha az a bizonyos nagy Ő olvassa a blogom, akkor nagyon gyorsan jelentkezzen, ert nem vagyok türelmes fajta! :D

Most aztán tényleg csodálkozok magamon is. TÉnyleg leírtam? Ó hogyne! Álomvilágban élek. De azért van még egy hozzáfűzésem ami már nagyon is valóságos. A viccelődni vágyók kérem kerüljenek. LEgalábbis azok, akik rajtam és nem velem akarnak nevetni...

más már nagyon nem jut eszembe, de a jó befejezésekkel is mindig bajban vagyok, úgyhogy egyszerűen elköszönök:)

Chiao!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.